kétségtelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kétség +‎ -telen

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːt͡ʃːeːktɛlɛn]
  • Hyphenation: két‧ség‧te‧len

Adjective

[edit]

kétségtelen (comparative kétségtelenebb, superlative legkétségtelenebb)

  1. unquestionable, indisputable, indubitable, undoubted, certain, sure

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kétségtelen kétségtelenek
accusative kétségtelent kétségteleneket
dative kétségtelennek kétségteleneknek
instrumental kétségtelennel kétségtelenekkel
causal-final kétségtelenért kétségtelenekért
translative kétségtelenné kétségtelenekké
terminative kétségtelenig kétségtelenekig
essive-formal kétségtelenként kétségtelenekként
essive-modal kétségtelenül
inessive kétségtelenben kétségtelenekben
superessive kétségtelenen kétségteleneken
adessive kétségtelennél kétségteleneknél
illative kétségtelenbe kétségtelenekbe
sublative kétségtelenre kétségtelenekre
allative kétségtelenhez kétségtelenekhez
elative kétségtelenből kétségtelenekből
delative kétségtelenről kétségtelenekről
ablative kétségtelentől kétségtelenektől
non-attributive
possessive - singular
kétségtelené kétségteleneké
non-attributive
possessive - plural
kétségtelenéi kétségtelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]