íre

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ír +‎ -e (possessive suffix) (whether in the sense ’Irish’, though írje being more common, or in the sense ’balm’, where írja is more usual).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈiːrɛ]
  • Hyphenation: íre

Noun

[edit]

íre

  1. third-person singular single-possession possessive of ír

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative íre
accusative írét
dative írének
instrumental írével
causal-final íréért
translative írévé
terminative íréig
essive-formal íreként
essive-modal íréül
inessive írében
superessive írén
adessive írénél
illative írébe
sublative írére
allative íréhez
elative íréből
delative íréről
ablative írétől
non-attributive
possessive - singular
íréé
non-attributive
possessive - plural
írééi