hermetikus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Medieval Latin hermeticus, irregular derivation of Hermes Trismegistus, the god and mythological alchemist, said to possess a magic ability to seal treasure chests so that nothing could access their contents.[1] With -ikus ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhɛrmɛtikuʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: her‧me‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

hermetikus (not generally comparable, comparative hermetikusabb, superlative leghermetikusabb)

  1. hermetic

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative hermetikus hermetikusak
accusative hermetikusat hermetikusakat
dative hermetikusnak hermetikusaknak
instrumental hermetikussal hermetikusakkal
causal-final hermetikusért hermetikusakért
translative hermetikussá hermetikusakká
terminative hermetikusig hermetikusakig
essive-formal hermetikusként hermetikusakként
essive-modal
inessive hermetikusban hermetikusakban
superessive hermetikuson hermetikusakon
adessive hermetikusnál hermetikusaknál
illative hermetikusba hermetikusakba
sublative hermetikusra hermetikusakra
allative hermetikushoz hermetikusakhoz
elative hermetikusból hermetikusakból
delative hermetikusról hermetikusakról
ablative hermetikustól hermetikusaktól
non-attributive
possessive - singular
hermetikusé hermetikusaké
non-attributive
possessive - plural
hermetikuséi hermetikusakéi

Synonyms

[edit]

Derived terms

[edit]

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN