kártérítés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kár (damage) +‎ térítés (compensation)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkaːrteːriːteːʃ]
  • Hyphenation: kár‧té‧rí‧tés

Noun

[edit]

kártérítés (plural kártérítések)

  1. (law) damages, compensation (the money paid to a plaintiff as compensation for a loss suffered)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kártérítés kártérítések
accusative kártérítést kártérítéseket
dative kártérítésnek kártérítéseknek
instrumental kártérítéssel kártérítésekkel
causal-final kártérítésért kártérítésekért
translative kártérítéssé kártérítésekké
terminative kártérítésig kártérítésekig
essive-formal kártérítésként kártérítésekként
essive-modal
inessive kártérítésben kártérítésekben
superessive kártérítésen kártérítéseken
adessive kártérítésnél kártérítéseknél
illative kártérítésbe kártérítésekbe
sublative kártérítésre kártérítésekre
allative kártérítéshez kártérítésekhez
elative kártérítésből kártérítésekből
delative kártérítésről kártérítésekről
ablative kártérítéstől kártérítésektől
non-attributive
possessive - singular
kártérítésé kártérítéseké
non-attributive
possessive - plural
kártérítéséi kártérítésekéi
Possessive forms of kártérítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kártérítésem kártérítéseim
2nd person sing. kártérítésed kártérítéseid
3rd person sing. kártérítése kártérítései
1st person plural kártérítésünk kártérítéseink
2nd person plural kártérítésetek kártérítéseitek
3rd person plural kártérítésük kártérítéseik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]