rágcsáló

Hungarian

Etymology

rágcsál +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈraːkt͡ʃaːloː]
• Hyphenation: rág‧csá‧ló
• Rhymes: -loː

Participle

rágcsáló

1. present participle of rágcsál

Noun

rágcsáló (plural rágcsálók)

1. rodent

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	rágcsáló	rágcsálók
accusative	rágcsálót	rágcsálókat
dative	rágcsálónak	rágcsálóknak
instrumental	rágcsálóval	rágcsálókkal
causal-final	rágcsálóért	rágcsálókért
translative	rágcsálóvá	rágcsálókká
terminative	rágcsálóig	rágcsálókig
essive-formal	rágcsálóként	rágcsálókként
essive-modal	—	—
inessive	rágcsálóban	rágcsálókban
superessive	rágcsálón	rágcsálókon
adessive	rágcsálónál	rágcsálóknál
illative	rágcsálóba	rágcsálókba
sublative	rágcsálóra	rágcsálókra
allative	rágcsálóhoz	rágcsálókhoz
elative	rágcsálóból	rágcsálókból
delative	rágcsálóról	rágcsálókról
ablative	rágcsálótól	rágcsálóktól
non-attributive possessive - singular	rágcsálóé	rágcsálóké
non-attributive possessive - plural	rágcsálóéi	rágcsálókéi

Possessive forms of rágcsáló
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rágcsálóm	rágcsálóim
2nd person sing.	rágcsálód	rágcsálóid
3rd person sing.	rágcsálója	rágcsálói
1st person plural	rágcsálónk	rágcsálóink
2nd person plural	rágcsálótok	rágcsálóitok
3rd person plural	rágcsálójuk	rágcsálóik

Further reading

• rágcsáló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN