veszekedős

Hungarian

Etymology

veszekedik (“to quarrel”) +‎ -ős (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛsɛkɛdøːʃ]
• Hyphenation: ve‧sze‧ke‧dős
• Rhymes: -øːʃ

Adjective

veszekedős (comparative veszekedősebb, superlative legveszekedősebb)

1. quarrelsome (fond of quarreling)

Declension

Inflection of veszekedős
	singular	plural
nominative	veszekedős	veszekedősek
accusative	veszekedőst veszekedőset	veszekedőseket
dative	veszekedősnek	veszekedőseknek
instrumental	veszekedőssel	veszekedősekkel
causal-final	veszekedősért	veszekedősekért
translative	veszekedőssé	veszekedősekké
terminative	veszekedősig	veszekedősekig
essive-formal	veszekedősként	veszekedősekként
essive-modal	—	—
inessive	veszekedősben	veszekedősekben
superessive	veszekedősön	veszekedőseken
adessive	veszekedősnél	veszekedőseknél
illative	veszekedősbe	veszekedősekbe
sublative	veszekedősre	veszekedősekre
allative	veszekedőshöz	veszekedősekhez
elative	veszekedősből	veszekedősekből
delative	veszekedősről	veszekedősekről
ablative	veszekedőstől	veszekedősektől
non-attributive possessive - singular	veszekedősé	veszekedőseké
non-attributive possessive - plural	veszekedőséi	veszekedősekéi

Further reading

• veszekedős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN