állandó

Hungarian

Etymology

áll (“to stand”) +‎ -andó (future-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒndoː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ál‧lan‧dó
• Rhymes: -doː

Participle

állandó

1. (obsolete) future participle of áll
   • 1781, Magyar Hírmondó, Pozsony, p. 467.

     Rövíd idö́ múlva, ennek képe és meg-íratása, Koller Jó’sef Kanonok Úrnak könyvével egygyütt, mellyet a Pétsi Püspökſégnek történetei felö́l kéſzített, közre fog botsáttatni. Ezen 8 kötésekbö́l állandó munkának elsö́ réſzét jövö́ Sz. Mihály napjára ígérik.

     Its image and script [that of the Early Christian Necropolis], together with the Canon Jó’sef Koller’s book on the events at the Diocese of Pécs, will be published shortly. The first part of this work, about to comprise eight volumes, is expected for Saint Michael’s Day next year.

Adjective

állandó (comparative állandóbb, superlative legállandóbb)

1. constant (unchanged through time), permanent

   állandó lakcím ― permanent address

Declension

Inflection of állandó
	singular	plural
nominative	állandó	állandók állandóak
accusative	állandót	állandókat állandóakat
dative	állandónak	állandóknak állandóaknak
instrumental	állandóval	állandókkal állandóakkal
causal-final	állandóért	állandókért állandóakért
translative	állandóvá	állandókká állandóakká
terminative	állandóig	állandókig állandóakig
essive-formal	állandóként	állandókként állandóakként
essive-modal	—	—
inessive	állandóban	állandókban állandóakban
superessive	állandón	állandókon állandóakon
adessive	állandónál	állandóknál állandóaknál
illative	állandóba	állandókba állandóakba
sublative	állandóra	állandókra állandóakra
allative	állandóhoz	állandókhoz állandóakhoz
elative	állandóból	állandókból állandóakból
delative	állandóról	állandókról állandóakról
ablative	állandótól	állandóktól állandóaktól
non-attributive possessive - singular	állandóé	állandóké állandóaké
non-attributive possessive - plural	állandóéi	állandókéi állandóakéi

Derived terms

• állandóan
• állandóság
• állandósít
• állandósul

 

Expressions

• állandó tartózkodási engedély

 

Noun

állandó (plural állandók)

1. constant

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	állandó	állandók
accusative	állandót	állandókat
dative	állandónak	állandóknak
instrumental	állandóval	állandókkal
causal-final	állandóért	állandókért
translative	állandóvá	állandókká
terminative	állandóig	állandókig
essive-formal	állandóként	állandókként
essive-modal	állandóul	—
inessive	állandóban	állandókban
superessive	állandón	állandókon
adessive	állandónál	állandóknál
illative	állandóba	állandókba
sublative	állandóra	állandókra
allative	állandóhoz	állandókhoz
elative	állandóból	állandókból
delative	állandóról	állandókról
ablative	állandótól	állandóktól
non-attributive possessive - singular	állandóé	állandóké
non-attributive possessive - plural	állandóéi	állandókéi

Possessive forms of állandó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állandóm	állandóim
2nd person sing.	állandód	állandóid
3rd person sing.	állandója	állandói
1st person plural	állandónk	állandóink
2nd person plural	állandótok	állandóitok
3rd person plural	állandójuk	állandóik

Derived terms

Compound words

• Rydberg-állandó

 

Further reading

• állandó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• állandó in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)