ítélet

Hungarian[edit]

ítél (“to judge”) +‎ -et (noun-forming suffix)

ítélet (plural ítéletek)

judgment, opinion (conclusion or result of judging)
- 2003, Sándor Szakály, “20. századi történelmünk személyiségei – és megítélésük a történelmünkben”, in Korunk‎^[1], volume 14, number 12:
  A történelmet a személyiségek alakítják, és a történelem „termeli ki” a személyiségeket, hogy azután egyben ítéletet is alkosson, mondjon róluk. Az ítéletet alkotó azonban igazán nem is a történelem, hanem a kortársak, illetve az utókor.
  (please add an English translation of this quotation)
(law) judgment, verdict (act of determining, as in courts of law, what is conformable to law and justice)
(logic) proposition (assertion which can be considered true or false)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ítélet	ítéletek
accusative	ítéletet	ítéleteket
dative	ítéletnek	ítéleteknek
instrumental	ítélettel	ítéletekkel
causal-final	ítéletért	ítéletekért
translative	ítéletté	ítéletekké
terminative	ítéletig	ítéletekig
essive-formal	ítéletként	ítéletekként
essive-modal	—	—
inessive	ítéletben	ítéletekben
superessive	ítéleten	ítéleteken
adessive	ítéletnél	ítéleteknél
illative	ítéletbe	ítéletekbe
sublative	ítéletre	ítéletekre
allative	ítélethez	ítéletekhez
elative	ítéletből	ítéletekből
delative	ítéletről	ítéletekről
ablative	ítélettől	ítéletektől
non-attributive possessive - singular	ítéleté	ítéleteké
non-attributive possessive - plural	ítéletéi	ítéletekéi

Compound words