önrendelkezés

Hungarian

Etymology

ön- +‎ rendelkezés

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønrɛndɛlkɛzeːʃ]
• Hyphenation: ön‧ren‧del‧ke‧zés

Noun

önrendelkezés (plural önrendelkezések)

1. autonomy, self-determination

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	önrendelkezés	önrendelkezések
accusative	önrendelkezést	önrendelkezéseket
dative	önrendelkezésnek	önrendelkezéseknek
instrumental	önrendelkezéssel	önrendelkezésekkel
causal-final	önrendelkezésért	önrendelkezésekért
translative	önrendelkezéssé	önrendelkezésekké
terminative	önrendelkezésig	önrendelkezésekig
essive-formal	önrendelkezésként	önrendelkezésekként
essive-modal	—	—
inessive	önrendelkezésben	önrendelkezésekben
superessive	önrendelkezésen	önrendelkezéseken
adessive	önrendelkezésnél	önrendelkezéseknél
illative	önrendelkezésbe	önrendelkezésekbe
sublative	önrendelkezésre	önrendelkezésekre
allative	önrendelkezéshez	önrendelkezésekhez
elative	önrendelkezésből	önrendelkezésekből
delative	önrendelkezésről	önrendelkezésekről
ablative	önrendelkezéstől	önrendelkezésektől
non-attributive possessive - singular	önrendelkezésé	önrendelkezéseké
non-attributive possessive - plural	önrendelkezéséi	önrendelkezésekéi

Possessive forms of önrendelkezés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önrendelkezésem	önrendelkezéseim
2nd person sing.	önrendelkezésed	önrendelkezéseid
3rd person sing.	önrendelkezése	önrendelkezései
1st person plural	önrendelkezésünk	önrendelkezéseink
2nd person plural	önrendelkezésetek	önrendelkezéseitek
3rd person plural	önrendelkezésük	önrendelkezéseik

Further reading

• önrendelkezés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN