önuralom

Hungarian

Etymology

ön- (“self-”) +‎ uralom (“rule”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønurɒlom]
• Hyphenation: ön‧ura‧lom

Noun

önuralom (usually uncountable, plural önuralmak)

1. self-control, self-command, self-restraint

   Synonyms: önmérséklet, önfegyelem

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	önuralom	önuralmak
accusative	önuralmat	önuralmakat
dative	önuralomnak	önuralmaknak
instrumental	önuralommal	önuralmakkal
causal-final	önuralomért	önuralmakért
translative	önuralommá	önuralmakká
terminative	önuralomig	önuralmakig
essive-formal	önuralomként	önuralmakként
essive-modal	—	—
inessive	önuralomban	önuralmakban
superessive	önuralmon	önuralmakon
adessive	önuralomnál	önuralmaknál
illative	önuralomba	önuralmakba
sublative	önuralomra	önuralmakra
allative	önuralomhoz	önuralmakhoz
elative	önuralomból	önuralmakból
delative	önuralomról	önuralmakról
ablative	önuralomtól	önuralmaktól
non-attributive possessive - singular	önuralomé	önuralmaké
non-attributive possessive - plural	önuraloméi	önuralmakéi

Possessive forms of önuralom
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önuralmam	önuralmaim
2nd person sing.	önuralmad	önuralmaid
3rd person sing.	önuralma	önuralmai
1st person plural	önuralmunk	önuralmaink
2nd person plural	önuralmatok	önuralmaitok
3rd person plural	önuralmuk	önuralmaik

Derived terms

• önuralmi
• önuralmú

Further reading

• önuralom in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN