övezet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

övez +‎ -et[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøvɛzɛt]
  • Hyphenation: öve‧zet
  • Rhymes: -ɛt

Noun[edit]

övezet (plural övezetek)

  1. zone (area distinguished on the basis of a particular characteristic etc)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative övezet övezetek
accusative övezetet övezeteket
dative övezetnek övezeteknek
instrumental övezettel övezetekkel
causal-final övezetért övezetekért
translative övezetté övezetekké
terminative övezetig övezetekig
essive-formal övezetként övezetekként
essive-modal
inessive övezetben övezetekben
superessive övezeten övezeteken
adessive övezetnél övezeteknél
illative övezetbe övezetekbe
sublative övezetre övezetekre
allative övezethez övezetekhez
elative övezetből övezetekből
delative övezetről övezetekről
ablative övezettől övezetektől
non-attributive
possessive - singular
övezeté övezeteké
non-attributive
possessive - plural
övezetéi övezetekéi
Possessive forms of övezet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. övezetem övezeteim
2nd person sing. övezeted övezeteid
3rd person sing. övezete övezetei
1st person plural övezetünk övezeteink
2nd person plural övezetetek övezeteitek
3rd person plural övezetük övezeteik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading[edit]

  • övezet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN