ügyesség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ügyes +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyɟɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: ügyes‧ség

Noun[edit]

ügyesség (plural ügyességek)

  1. cleverness, skillfulness, skill, dexterity, handiness

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyesség ügyességek
accusative ügyességet ügyességeket
dative ügyességnek ügyességeknek
instrumental ügyességgel ügyességekkel
causal-final ügyességért ügyességekért
translative ügyességgé ügyességekké
terminative ügyességig ügyességekig
essive-formal ügyességként ügyességekként
essive-modal
inessive ügyességben ügyességekben
superessive ügyességen ügyességeken
adessive ügyességnél ügyességeknél
illative ügyességbe ügyességekbe
sublative ügyességre ügyességekre
allative ügyességhez ügyességekhez
elative ügyességből ügyességekből
delative ügyességről ügyességekről
ablative ügyességtől ügyességektől
non-attributive
possessive - singular
ügyességé ügyességeké
non-attributive
possessive - plural
ügyességéi ügyességekéi
Possessive forms of ügyesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyességem ügyességeim
2nd person sing. ügyességed ügyességeid
3rd person sing. ügyessége ügyességei
1st person plural ügyességünk ügyességeink
2nd person plural ügyességetek ügyességeitek
3rd person plural ügyességük ügyességeik

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]