D-dúr

Hungarian

D-dúr (key signature with two sharps)

Etymology

D +‎ dúr

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdeːduːr]
• Hyphenation: D-dúr

Noun

D-dúr

1. (music) D major

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	D-dúr	D-dúrok
accusative	D-dúrt	D-dúrokat
dative	D-dúrnak	D-dúroknak
instrumental	D-dúrral	D-dúrokkal
causal-final	D-dúrért	D-dúrokért
translative	D-dúrrá	D-dúrokká
terminative	D-dúrig	D-dúrokig
essive-formal	D-dúrként	D-dúrokként
essive-modal	—	—
inessive	D-dúrban	D-dúrokban
superessive	D-dúron	D-dúrokon
adessive	D-dúrnál	D-dúroknál
illative	D-dúrba	D-dúrokba
sublative	D-dúrra	D-dúrokra
allative	D-dúrhoz	D-dúrokhoz
elative	D-dúrból	D-dúrokból
delative	D-dúrról	D-dúrokról
ablative	D-dúrtól	D-dúroktól
non-attributive possessive - singular	D-dúré	D-dúroké
non-attributive possessive - plural	D-dúréi	D-dúrokéi

Possessive forms of D-dúr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	D-dúrom	D-dúrjaim
2nd person sing.	D-dúrod	D-dúrjaid
3rd person sing.	D-dúrja	D-dúrjai
1st person plural	D-dúrunk	D-dúrjaink
2nd person plural	D-dúrotok	D-dúrjaitok
3rd person plural	D-dúrjuk	D-dúrjaik

Icelandic

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈtjɛːtuːr/

Noun

D-dúr m (genitive singular D-dúrs, no plural)

1. D major

Declension

declension of D-dúr

m-s1	singular
	indefinite	definite
nominative	D-dúr	D-dúrinn
accusative	D-dúr	D-dúrinn
dative	D-dúr	D-dúrnum
genitive	D-dúrs	D-dúrsins