bizonyítás

Hungarian

Etymology

bizonyít +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbizoɲiːtaːʃ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: bi‧zo‧nyí‧tás

Noun

bizonyítás (plural bizonyítások)

1. proof (any effort, process, or operation designed to establish or discover a fact or truth)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bizonyítás	bizonyítások
accusative	bizonyítást	bizonyításokat
dative	bizonyításnak	bizonyításoknak
instrumental	bizonyítással	bizonyításokkal
causal-final	bizonyításért	bizonyításokért
translative	bizonyítássá	bizonyításokká
terminative	bizonyításig	bizonyításokig
essive-formal	bizonyításként	bizonyításokként
essive-modal	bizonyításul	—
inessive	bizonyításban	bizonyításokban
superessive	bizonyításon	bizonyításokon
adessive	bizonyításnál	bizonyításoknál
illative	bizonyításba	bizonyításokba
sublative	bizonyításra	bizonyításokra
allative	bizonyításhoz	bizonyításokhoz
elative	bizonyításból	bizonyításokból
delative	bizonyításról	bizonyításokról
ablative	bizonyítástól	bizonyításoktól
non-attributive possessive - singular	bizonyításé	bizonyításoké
non-attributive possessive - plural	bizonyításéi	bizonyításokéi

Possessive forms of bizonyítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bizonyításom	bizonyításaim
2nd person sing.	bizonyításod	bizonyításaid
3rd person sing.	bizonyítása	bizonyításai
1st person plural	bizonyításunk	bizonyításaink
2nd person plural	bizonyításotok	bizonyításaitok
3rd person plural	bizonyításuk	bizonyításaik

Further reading

• bizonyítás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bizonyítás in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)