bundájú

Hungarian

Etymology

bunda (“fur”) +‎ -jú (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbundaːjuː]
• Hyphenation: bun‧dá‧jú
• Rhymes: -juː

Adjective

bundájú (not comparable)

1. -furred, with …… fur (having some specific type of fur)

   egy fényes bundájú kutya ― a glossy-furred dog

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bundájú	bundájúak
accusative	bundájút	bundájúakat
dative	bundájúnak	bundájúaknak
instrumental	bundájúval	bundájúakkal
causal-final	bundájúért	bundájúakért
translative	bundájúvá	bundájúakká
terminative	bundájúig	bundájúakig
essive-formal	bundájúként	bundájúakként
essive-modal	—	—
inessive	bundájúban	bundájúakban
superessive	bundájún	bundájúakon
adessive	bundájúnál	bundájúaknál
illative	bundájúba	bundájúakba
sublative	bundájúra	bundájúakra
allative	bundájúhoz	bundájúakhoz
elative	bundájúból	bundájúakból
delative	bundájúról	bundájúakról
ablative	bundájútól	bundájúaktól
non-attributive possessive - singular	bundájúé	bundájúaké
non-attributive possessive - plural	bundájúéi	bundájúakéi

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú