családtag

Hungarian

Etymology

család (“family”) +‎ tag (“member”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒlaːtːɒɡ]
• Hyphenation: csa‧lád‧tag
• Rhymes: -ɒɡ

Noun

családtag

1. family member

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	családtag	családtagok
accusative	családtagot	családtagokat
dative	családtagnak	családtagoknak
instrumental	családtaggal	családtagokkal
causal-final	családtagért	családtagokért
translative	családtaggá	családtagokká
terminative	családtagig	családtagokig
essive-formal	családtagként	családtagokként
essive-modal	—	—
inessive	családtagban	családtagokban
superessive	családtagon	családtagokon
adessive	családtagnál	családtagoknál
illative	családtagba	családtagokba
sublative	családtagra	családtagokra
allative	családtaghoz	családtagokhoz
elative	családtagból	családtagokból
delative	családtagról	családtagokról
ablative	családtagtól	családtagoktól
non-attributive possessive - singular	családtagé	családtagoké
non-attributive possessive - plural	családtagéi	családtagokéi

Possessive forms of családtag
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	családtagom	családtagjaim
2nd person sing.	családtagod	családtagjaid
3rd person sing.	családtagja	családtagjai
1st person plural	családtagunk	családtagjaink
2nd person plural	családtagotok	családtagjaitok
3rd person plural	családtagjuk	családtagjaik

Further reading

• családtag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• családtag in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)