dalszövegeink

Hungarian

Etymology

dalszöveg +‎ -eink (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛjiŋk]
• Hyphenation: dal‧szö‧ve‧ge‧ink

Noun

dalszövegeink

1. first-person plural multiple-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	dalszövegeink
accusative	—	dalszövegeinket
dative	—	dalszövegeinknek
instrumental	—	dalszövegeinkkel
causal-final	—	dalszövegeinkért
translative	—	dalszövegeinkké
terminative	—	dalszövegeinkig
essive-formal	—	dalszövegeinkként
essive-modal	—	dalszövegeinkül
inessive	—	dalszövegeinkben
superessive	—	dalszövegeinken
adessive	—	dalszövegeinknél
illative	—	dalszövegeinkbe
sublative	—	dalszövegeinkre
allative	—	dalszövegeinkhez
elative	—	dalszövegeinkből
delative	—	dalszövegeinkről
ablative	—	dalszövegeinktől
non-attributive possessive - singular	—	dalszövegeinké
non-attributive possessive - plural	—	dalszövegeinkéi