elismerő
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
elismer + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation[edit]
Participle[edit]
elismerő
Adjective[edit]
elismerő (comparative elismerőbb, superlative legelismerőbb)
Declension[edit]
| Inflection of elismerő | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elismerő | elismerők elismerőek |
| accusative | elismerőt | elismerőket elismerőeket |
| dative | elismerőnek | elismerőknek elismerőeknek |
| instrumental | elismerővel | elismerőkkel elismerőekkel |
| causal-final | elismerőért | elismerőkért elismerőekért |
| translative | elismerővé | elismerőkké elismerőekké |
| terminative | elismerőig | elismerőkig elismerőekig |
| essive-formal | elismerőként | elismerőkként elismerőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elismerőben | elismerőkben elismerőekben |
| superessive | elismerőn | elismerőkön elismerőeken |
| adessive | elismerőnél | elismerőknél elismerőeknél |
| illative | elismerőbe | elismerőkbe elismerőekbe |
| sublative | elismerőre | elismerőkre elismerőekre |
| allative | elismerőhöz | elismerőkhöz elismerőekhez |
| elative | elismerőből | elismerőkből elismerőekből |
| delative | elismerőről | elismerőkről elismerőekről |
| ablative | elismerőtől | elismerőktől elismerőektől |
| non-attributive possessive - singular |
elismerőé | elismerőké elismerőeké |
| non-attributive possessive - plural |
elismerőéi | elismerőkéi elismerőekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- elismerő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- elismerő in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)