eseménytelen

Hungarian

Etymology

esemény (“event”) +‎ -telen (“-less, without”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛʃɛmeːɲtɛlɛn]
• Hyphenation: ese‧mény‧te‧len

Adjective

eseménytelen (comparative eseménytelenebb, superlative legeseménytelenebb)

1. uneventful

   Antonym: eseménydús

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	eseménytelen	eseménytelenek
accusative	eseménytelent	eseményteleneket
dative	eseménytelennek	eseményteleneknek
instrumental	eseménytelennel	eseménytelenekkel
causal-final	eseménytelenért	eseménytelenekért
translative	eseménytelenné	eseménytelenekké
terminative	eseménytelenig	eseménytelenekig
essive-formal	eseménytelenként	eseménytelenekként
essive-modal	eseménytelenül	—
inessive	eseménytelenben	eseménytelenekben
superessive	eseménytelenen	eseményteleneken
adessive	eseménytelennél	eseményteleneknél
illative	eseménytelenbe	eseménytelenekbe
sublative	eseménytelenre	eseménytelenekre
allative	eseménytelenhez	eseménytelenekhez
elative	eseménytelenből	eseménytelenekből
delative	eseménytelenről	eseménytelenekről
ablative	eseménytelentől	eseménytelenektől
non-attributive possessive - singular	eseménytelené	eseményteleneké
non-attributive possessive - plural	eseménytelenéi	eseménytelenekéi

Derived terms

• eseménytelenség
• eseménytelenül

 

Further reading

• eseménytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• eseménytelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)