falevél

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fa (tree) +‎ levél (leaf)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɒlɛveːl]
  • Hyphenation: fa‧le‧vél

Noun[edit]

falevél (plural falevelek)

  1. (botany) leaf (the green or dry leaf of a tree)
    • 1899, Endre Ady, Ősz felé (Towards Autumn)[1]:
      Sivár, őszt jósló, nyári nap. / Tarlóból fújdogál a szél, / Egy-egy lehulló falevél / Szállongva széltől szárnyra kap.
      (please add an English translation of this quotation)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative falevél falevelek
accusative falevelet faleveleket
dative falevélnek faleveleknek
instrumental falevéllel falevelekkel
causal-final falevélért falevelekért
translative falevéllé falevelekké
terminative falevélig falevelekig
essive-formal falevélként falevelekként
essive-modal
inessive falevélben falevelekben
superessive falevélen faleveleken
adessive falevélnél faleveleknél
illative falevélbe falevelekbe
sublative falevélre falevelekre
allative falevélhez falevelekhez
elative falevélből falevelekből
delative falevélről falevelekről
ablative falevéltől falevelektől
non-attributive
possessive - singular
falevélé faleveleké
non-attributive
possessive - plural
falevéléi falevelekéi
Possessive forms of falevél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. falevelem faleveleim
2nd person sing. faleveled faleveleid
3rd person sing. falevele falevelei
1st person plural falevelünk faleveleink
2nd person plural faleveletek faleveleitek
3rd person plural falevelük faleveleik

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • falevél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN