felkarcsont

Hungarian

felkarcsont (shown in red)

Etymology

felkar (“upper arm”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlkɒrt͡ʃont]
• Hyphenation: fel‧kar‧csont

Noun

felkarcsont (plural felkarcsontok)

1. (anatomy) humerus, armbone (the bone of the upper arm)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	felkarcsont	felkarcsontok
accusative	felkarcsontot	felkarcsontokat
dative	felkarcsontnak	felkarcsontoknak
instrumental	felkarcsonttal	felkarcsontokkal
causal-final	felkarcsontért	felkarcsontokért
translative	felkarcsonttá	felkarcsontokká
terminative	felkarcsontig	felkarcsontokig
essive-formal	felkarcsontként	felkarcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	felkarcsontban	felkarcsontokban
superessive	felkarcsonton	felkarcsontokon
adessive	felkarcsontnál	felkarcsontoknál
illative	felkarcsontba	felkarcsontokba
sublative	felkarcsontra	felkarcsontokra
allative	felkarcsonthoz	felkarcsontokhoz
elative	felkarcsontból	felkarcsontokból
delative	felkarcsontról	felkarcsontokról
ablative	felkarcsonttól	felkarcsontoktól
non-attributive possessive - singular	felkarcsonté	felkarcsontoké
non-attributive possessive - plural	felkarcsontéi	felkarcsontokéi

Possessive forms of felkarcsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	felkarcsontom	felkarcsontjaim
2nd person sing.	felkarcsontod	felkarcsontjaid
3rd person sing.	felkarcsontja	felkarcsontjai
1st person plural	felkarcsontunk	felkarcsontjaink
2nd person plural	felkarcsontotok	felkarcsontjaitok
3rd person plural	felkarcsontjuk	felkarcsontjaik