időtlen
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
időtlen (comparative időtlenebb, superlative legidőtlenebb)
- timeless, immemorial
- időtlen idők óta ― from time immemorial
- időtlen időkig ― for ever and ever
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | időtlen | időtlenek |
| accusative | időtlent | időtleneket |
| dative | időtlennek | időtleneknek |
| instrumental | időtlennel | időtlenekkel |
| causal-final | időtlenért | időtlenekért |
| translative | időtlenné | időtlenekké |
| terminative | időtlenig | időtlenekig |
| essive-formal | időtlenként | időtlenekként |
| essive-modal | időtlenül | — |
| inessive | időtlenben | időtlenekben |
| superessive | időtlenen | időtleneken |
| adessive | időtlennél | időtleneknél |
| illative | időtlenbe | időtlenekbe |
| sublative | időtlenre | időtlenekre |
| allative | időtlenhez | időtlenekhez |
| elative | időtlenből | időtlenekből |
| delative | időtlenről | időtlenekről |
| ablative | időtlentől | időtlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
időtlené | időtleneké |
| non-attributive possessive - plural |
időtlenéi | időtlenekéi |
Derived terms[edit]
Related terms[edit]
Further reading[edit]
- időtlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN