intézet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

intéz +‎ -et (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈinteːzɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: in‧té‧zet
  • Rhymes: -ɛt

Noun[edit]

intézet (plural intézetek)

  1. institute, institution, establishment

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative intézet intézetek
accusative intézetet intézeteket
dative intézetnek intézeteknek
instrumental intézettel intézetekkel
causal-final intézetért intézetekért
translative intézetté intézetekké
terminative intézetig intézetekig
essive-formal intézetként intézetekként
essive-modal
inessive intézetben intézetekben
superessive intézeten intézeteken
adessive intézetnél intézeteknél
illative intézetbe intézetekbe
sublative intézetre intézetekre
allative intézethez intézetekhez
elative intézetből intézetekből
delative intézetről intézetekről
ablative intézettől intézetektől
non-attributive
possessive - singular
intézeté intézeteké
non-attributive
possessive - plural
intézetéi intézetekéi
Possessive forms of intézet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. intézetem intézeteim
2nd person sing. intézeted intézeteid
3rd person sing. intézete intézetei
1st person plural intézetünk intézeteink
2nd person plural intézetetek intézeteitek
3rd person plural intézetük intézeteik

Derived terms[edit]

Compound words

References[edit]

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading[edit]

  • intézet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN