kései

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːʃɛji]
• Hyphenation: ké‧sei
• Rhymes: -ji

Etymology 1

késő (“late”) +‎ -i (adjective-forming suffix)

Alternative forms

• késői

Adjective

kései (comparative késeibb, superlative legkéseibb)

1. late (near the end of a period of time)
2. late-born (child of older parents)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kései	késeiek
accusative	késeit	késeieket
dative	késeinek	késeieknek
instrumental	késeivel	késeiekkel
causal-final	késeiért	késeiekért
translative	késeivé	késeiekké
terminative	késeiig	késeiekig
essive-formal	késeiként	késeiekként
essive-modal	—	—
inessive	késeiben	késeiekben
superessive	késein	késeieken
adessive	késeinél	késeieknél
illative	késeibe	késeiekbe
sublative	késeire	késeiekre
allative	késeihez	késeiekhez
elative	késeiből	késeiekből
delative	késeiről	késeiekről
ablative	késeitől	késeiektől
non-attributive possessive - singular	késeié	késeieké
non-attributive possessive - plural	késeiéi	késeiekéi

Etymology 2

kés (“knife”) +‎ -ei (“his/her/its”, possessive suffix)

Noun

kései

1. third-person singular multiple-possession possessive of kés

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	kései
accusative	—	késeit
dative	—	késeinek
instrumental	—	késeivel
causal-final	—	késeiért
translative	—	késeivé
terminative	—	késeiig
essive-formal	—	késeiként
essive-modal	—	késeiül
inessive	—	késeiben
superessive	—	késein
adessive	—	késeinél
illative	—	késeibe
sublative	—	késeire
allative	—	késeihez
elative	—	késeiből
delative	—	késeiről
ablative	—	késeitől
non-attributive possessive - singular	—	késeié
non-attributive possessive - plural	—	késeiéi

Further reading

• kései in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN