kölcsönös
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
kölcsön + -ös (adjective-forming suffix)
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
kölcsönös (comparative kölcsönösebb, superlative legkölcsönösebb)
- mutual (having the same relationship, each to each other)
Declension[edit]
| Inflection of kölcsönös | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kölcsönös | kölcsönösek |
| accusative | kölcsönöset kölcsönöst |
kölcsönöseket |
| dative | kölcsönösnek | kölcsönöseknek |
| instrumental | kölcsönössel | kölcsönösekkel |
| causal-final | kölcsönösért | kölcsönösekért |
| translative | kölcsönössé | kölcsönösekké |
| terminative | kölcsönösig | kölcsönösekig |
| essive-formal | kölcsönösként | kölcsönösekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kölcsönösben | kölcsönösekben |
| superessive | kölcsönösön | kölcsönöseken |
| adessive | kölcsönösnél | kölcsönöseknél |
| illative | kölcsönösbe | kölcsönösekbe |
| sublative | kölcsönösre | kölcsönösekre |
| allative | kölcsönöshöz | kölcsönösekhez |
| elative | kölcsönösből | kölcsönösekből |
| delative | kölcsönösről | kölcsönösekről |
| ablative | kölcsönöstől | kölcsönösektől |
| non-attributive possessive - singular |
kölcsönösé | kölcsönöseké |
| non-attributive possessive - plural |
kölcsönöséi | kölcsönösekéi |
Derived terms[edit]
Expressions
Further reading[edit]
- kölcsönös in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN