kötelességtudó

Hungarian

Etymology

kötelesség (“duty, obligation”) +‎ tudó (“knowing”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøtɛlɛʃːeːktudoː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: kö‧te‧les‧ség‧tu‧dó
• Rhymes: -doː

Adjective

kötelességtudó (comparative kötelességtudóbb, superlative legkötelességtudóbb)

1. dutiful (willing to accept duties and fulfil them diligently)

   Synonym: lelkiismeretes

Declension

Inflection of kötelességtudó
	singular	plural
nominative	kötelességtudó	kötelességtudók kötelességtudóak
accusative	kötelességtudót	kötelességtudókat kötelességtudóakat
dative	kötelességtudónak	kötelességtudóknak kötelességtudóaknak
instrumental	kötelességtudóval	kötelességtudókkal kötelességtudóakkal
causal-final	kötelességtudóért	kötelességtudókért kötelességtudóakért
translative	kötelességtudóvá	kötelességtudókká kötelességtudóakká
terminative	kötelességtudóig	kötelességtudókig kötelességtudóakig
essive-formal	kötelességtudóként	kötelességtudókként kötelességtudóakként
essive-modal	—	—
inessive	kötelességtudóban	kötelességtudókban kötelességtudóakban
superessive	kötelességtudón	kötelességtudókon kötelességtudóakon
adessive	kötelességtudónál	kötelességtudóknál kötelességtudóaknál
illative	kötelességtudóba	kötelességtudókba kötelességtudóakba
sublative	kötelességtudóra	kötelességtudókra kötelességtudóakra
allative	kötelességtudóhoz	kötelességtudókhoz kötelességtudóakhoz
elative	kötelességtudóból	kötelességtudókból kötelességtudóakból
delative	kötelességtudóról	kötelességtudókról kötelességtudóakról
ablative	kötelességtudótól	kötelességtudóktól kötelességtudóaktól
non-attributive possessive - singular	kötelességtudóé	kötelességtudóké kötelességtudóaké
non-attributive possessive - plural	kötelességtudóéi	kötelességtudókéi kötelességtudóakéi

Further reading

• kötelességtudó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN