kettőshangzó

Hungarian

Etymology

kettős (“double, dual”) +‎ hangzó (“vowel”), from kettő (“two”) +‎ -s (adjective-forming suffix) +‎ hangzik (“to sound”) +‎ -ó (present participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛtːøːʃhɒŋɡzoː]
• Hyphenation: ket‧tős‧hang‧zó
• Rhymes: -zoː

Noun

kettőshangzó (plural kettőshangzók)

1. (phonetics) diphthong

   Synonym: diftongus

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kettőshangzó	kettőshangzók
accusative	kettőshangzót	kettőshangzókat
dative	kettőshangzónak	kettőshangzóknak
instrumental	kettőshangzóval	kettőshangzókkal
causal-final	kettőshangzóért	kettőshangzókért
translative	kettőshangzóvá	kettőshangzókká
terminative	kettőshangzóig	kettőshangzókig
essive-formal	kettőshangzóként	kettőshangzókként
essive-modal	—	—
inessive	kettőshangzóban	kettőshangzókban
superessive	kettőshangzón	kettőshangzókon
adessive	kettőshangzónál	kettőshangzóknál
illative	kettőshangzóba	kettőshangzókba
sublative	kettőshangzóra	kettőshangzókra
allative	kettőshangzóhoz	kettőshangzókhoz
elative	kettőshangzóból	kettőshangzókból
delative	kettőshangzóról	kettőshangzókról
ablative	kettőshangzótól	kettőshangzóktól
non-attributive possessive - singular	kettőshangzóé	kettőshangzóké
non-attributive possessive - plural	kettőshangzóéi	kettőshangzókéi

Possessive forms of kettőshangzó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kettőshangzóm	kettőshangzóim
2nd person sing.	kettőshangzód	kettőshangzóid
3rd person sing.	kettőshangzója	kettőshangzói
1st person plural	kettőshangzónk	kettőshangzóink
2nd person plural	kettőshangzótok	kettőshangzóitok
3rd person plural	kettőshangzójuk	kettőshangzóik

Further reading

• kettőshangzó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN