kivégzés
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
kivégzés (plural kivégzések)
- execution (the act of putting to death or being put to death as a penalty)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kivégzés | kivégzések |
| accusative | kivégzést | kivégzéseket |
| dative | kivégzésnek | kivégzéseknek |
| instrumental | kivégzéssel | kivégzésekkel |
| causal-final | kivégzésért | kivégzésekért |
| translative | kivégzéssé | kivégzésekké |
| terminative | kivégzésig | kivégzésekig |
| essive-formal | kivégzésként | kivégzésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kivégzésben | kivégzésekben |
| superessive | kivégzésen | kivégzéseken |
| adessive | kivégzésnél | kivégzéseknél |
| illative | kivégzésbe | kivégzésekbe |
| sublative | kivégzésre | kivégzésekre |
| allative | kivégzéshez | kivégzésekhez |
| elative | kivégzésből | kivégzésekből |
| delative | kivégzésről | kivégzésekről |
| ablative | kivégzéstől | kivégzésektől |
| non-attributive possessive - singular |
kivégzésé | kivégzéseké |
| non-attributive possessive - plural |
kivégzéséi | kivégzésekéi |
| Possessive forms of kivégzés | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kivégzésem | kivégzéseim |
| 2nd person sing. | kivégzésed | kivégzéseid |
| 3rd person sing. | kivégzése | kivégzései |
| 1st person plural | kivégzésünk | kivégzéseink |
| 2nd person plural | kivégzésetek | kivégzéseitek |
| 3rd person plural | kivégzésük | kivégzéseik |
Further reading[edit]
- kivégzés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN