lúg

See also: lug, ług, Lug, and LUG

Hungarian

Etymology

First attested in the 15th century. Borrowed from a South Slavic or a West Slavic language. Compare Serbo-Croatian lug, Slovene lug.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈluːɡ]
• Hyphenation: lúg
• Rhymes: -uːɡ

Noun

lúg (plural lúgok)

1. lye
2. (chemistry) base, alkali

   Synonym: bázis

   Antonym: sav

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	lúg	lúgok
accusative	lúgot	lúgokat
dative	lúgnak	lúgoknak
instrumental	lúggal	lúgokkal
causal-final	lúgért	lúgokért
translative	lúggá	lúgokká
terminative	lúgig	lúgokig
essive-formal	lúgként	lúgokként
essive-modal	—	—
inessive	lúgban	lúgokban
superessive	lúgon	lúgokon
adessive	lúgnál	lúgoknál
illative	lúgba	lúgokba
sublative	lúgra	lúgokra
allative	lúghoz	lúgokhoz
elative	lúgból	lúgokból
delative	lúgról	lúgokról
ablative	lúgtól	lúgoktól
non-attributive possessive - singular	lúgé	lúgoké
non-attributive possessive - plural	lúgéi	lúgokéi

Possessive forms of lúg
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	lúgom	lúgjaim
2nd person sing.	lúgod	lúgjaid
3rd person sing.	lúgja	lúgjai
1st person plural	lúgunk	lúgjaink
2nd person plural	lúgotok	lúgjaitok
3rd person plural	lúgjuk	lúgjaik

Derived terms

• lúgos
• lúgoz

 

Further reading

• lúg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN