megbocsáthatatlan

Hungarian

Alternative forms

• megbocsájthatatlan

Etymology

megbocsát (“to forgive”) +‎ -hatatlan (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡbot͡ʃaːthɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: meg‧bo‧csát‧ha‧tat‧lan

Adjective

megbocsáthatatlan (comparative megbocsáthatatlanabb, superlative legmegbocsáthatatlanabb)

1. unforgivable, inexcusable, unpardonable

   Antonym: megbocsátható

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megbocsáthatatlan	megbocsáthatatlanok
accusative	megbocsáthatatlant	megbocsáthatatlanokat
dative	megbocsáthatatlannak	megbocsáthatatlanoknak
instrumental	megbocsáthatatlannal	megbocsáthatatlanokkal
causal-final	megbocsáthatatlanért	megbocsáthatatlanokért
translative	megbocsáthatatlanná	megbocsáthatatlanokká
terminative	megbocsáthatatlanig	megbocsáthatatlanokig
essive-formal	megbocsáthatatlanként	megbocsáthatatlanokként
essive-modal	megbocsáthatatlanul	—
inessive	megbocsáthatatlanban	megbocsáthatatlanokban
superessive	megbocsáthatatlanon	megbocsáthatatlanokon
adessive	megbocsáthatatlannál	megbocsáthatatlanoknál
illative	megbocsáthatatlanba	megbocsáthatatlanokba
sublative	megbocsáthatatlanra	megbocsáthatatlanokra
allative	megbocsáthatatlanhoz	megbocsáthatatlanokhoz
elative	megbocsáthatatlanból	megbocsáthatatlanokból
delative	megbocsáthatatlanról	megbocsáthatatlanokról
ablative	megbocsáthatatlantól	megbocsáthatatlanoktól
non-attributive possessive - singular	megbocsáthatatlané	megbocsáthatatlanoké
non-attributive possessive - plural	megbocsáthatatlanéi	megbocsáthatatlanokéi

Derived terms

• megbocsáthatatlanság

 

Further reading

• megbocsáthatatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN