megható
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Participle[edit]
megható
Adjective[edit]
megható (comparative meghatóbb, superlative legmeghatóbb)
Declension[edit]
Inflection of megható | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | megható | meghatók meghatóak |
accusative | meghatót | meghatókat meghatóakat |
dative | meghatónak | meghatóknak meghatóaknak |
instrumental | meghatóval | meghatókkal meghatóakkal |
causal-final | meghatóért | meghatókért meghatóakért |
translative | meghatóvá | meghatókká meghatóakká |
terminative | meghatóig | meghatókig meghatóakig |
essive-formal | meghatóként | meghatókként meghatóakként |
essive-modal | — | — |
inessive | meghatóban | meghatókban meghatóakban |
superessive | meghatón | meghatókon meghatóakon |
adessive | meghatónál | meghatóknál meghatóaknál |
illative | meghatóba | meghatókba meghatóakba |
sublative | meghatóra | meghatókra meghatóakra |
allative | meghatóhoz | meghatókhoz meghatóakhoz |
elative | meghatóból | meghatókból meghatóakból |
delative | meghatóról | meghatókról meghatóakról |
ablative | meghatótól | meghatóktól meghatóaktól |
non-attributive possessive - singular |
meghatóé | meghatóké meghatóaké |
non-attributive possessive - plural |
meghatóéi | meghatókéi meghatóakéi |
Further reading[edit]
- megható in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN