megtestesülés

Hungarian

Etymology

megtestesül +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛktɛʃtɛʃyleːʃ]
• Hyphenation: meg‧tes‧te‧sü‧lés

Noun

megtestesülés (plural megtestesülések)

1. incarnation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	megtestesülés	megtestesülések
accusative	megtestesülést	megtestesüléseket
dative	megtestesülésnek	megtestesüléseknek
instrumental	megtestesüléssel	megtestesülésekkel
causal-final	megtestesülésért	megtestesülésekért
translative	megtestesüléssé	megtestesülésekké
terminative	megtestesülésig	megtestesülésekig
essive-formal	megtestesülésként	megtestesülésekként
essive-modal	—	—
inessive	megtestesülésben	megtestesülésekben
superessive	megtestesülésen	megtestesüléseken
adessive	megtestesülésnél	megtestesüléseknél
illative	megtestesülésbe	megtestesülésekbe
sublative	megtestesülésre	megtestesülésekre
allative	megtestesüléshez	megtestesülésekhez
elative	megtestesülésből	megtestesülésekből
delative	megtestesülésről	megtestesülésekről
ablative	megtestesüléstől	megtestesülésektől
non-attributive possessive - singular	megtestesülésé	megtestesüléseké
non-attributive possessive - plural	megtestesüléséi	megtestesülésekéi

Possessive forms of megtestesülés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megtestesülésem	megtestesüléseim
2nd person sing.	megtestesülésed	megtestesüléseid
3rd person sing.	megtestesülése	megtestesülései
1st person plural	megtestesülésünk	megtestesüléseink
2nd person plural	megtestesülésetek	megtestesüléseitek
3rd person plural	megtestesülésük	megtestesüléseik