mellékmondat

Hungarian

Etymology

mellék (“subordinate”) +‎ mondat (“sentence”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛlːeːkmondɒt]
• Hyphenation: mel‧lék‧mon‧dat
• Rhymes: -ɒt

Noun

mellékmondat (plural mellékmondatok)

1. (grammar) subordinate clause, dependent clause

   Coordinate term: főmondat

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mellékmondat	mellékmondatok
accusative	mellékmondatot	mellékmondatokat
dative	mellékmondatnak	mellékmondatoknak
instrumental	mellékmondattal	mellékmondatokkal
causal-final	mellékmondatért	mellékmondatokért
translative	mellékmondattá	mellékmondatokká
terminative	mellékmondatig	mellékmondatokig
essive-formal	mellékmondatként	mellékmondatokként
essive-modal	—	—
inessive	mellékmondatban	mellékmondatokban
superessive	mellékmondaton	mellékmondatokon
adessive	mellékmondatnál	mellékmondatoknál
illative	mellékmondatba	mellékmondatokba
sublative	mellékmondatra	mellékmondatokra
allative	mellékmondathoz	mellékmondatokhoz
elative	mellékmondatból	mellékmondatokból
delative	mellékmondatról	mellékmondatokról
ablative	mellékmondattól	mellékmondatoktól
non-attributive possessive - singular	mellékmondaté	mellékmondatoké
non-attributive possessive - plural	mellékmondatéi	mellékmondatokéi

Possessive forms of mellékmondat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mellékmondatom	mellékmondataim
2nd person sing.	mellékmondatod	mellékmondataid
3rd person sing.	mellékmondata	mellékmondatai
1st person plural	mellékmondatunk	mellékmondataink
2nd person plural	mellékmondatotok	mellékmondataitok
3rd person plural	mellékmondatuk	mellékmondataik