nyél

See also: nyel

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *nüde. Cognates include Northern Mansi нал (nal), Erzya недь (ńeď).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲeːl]

• Audio

  (file)

• Rhymes: -eːl

Noun

nyél (plural nyelek)

1. handle (the part of an object which is designed to be held in the hand when used or moved)

   Synonyms: fogó, fül, markolat, fogantyú, kar

   Hyponym: kilincs

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	nyél	nyelek
accusative	nyelet	nyeleket
dative	nyélnek	nyeleknek
instrumental	nyéllel	nyelekkel
causal-final	nyélért	nyelekért
translative	nyéllé	nyelekké
terminative	nyélig	nyelekig
essive-formal	nyélként	nyelekként
essive-modal	—	—
inessive	nyélben	nyelekben
superessive	nyélen	nyeleken
adessive	nyélnél	nyeleknél
illative	nyélbe	nyelekbe
sublative	nyélre	nyelekre
allative	nyélhez	nyelekhez
elative	nyélből	nyelekből
delative	nyélről	nyelekről
ablative	nyéltől	nyelektől
non-attributive possessive - singular	nyélé	nyeleké
non-attributive possessive - plural	nyéléi	nyelekéi

Possessive forms of nyél
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelem	nyeleim
2nd person sing.	nyeled	nyeleid
3rd person sing.	nyele	nyelei
1st person plural	nyelünk	nyeleink
2nd person plural	nyeletek	nyeleitek
3rd person plural	nyelük	nyeleik

Derived terms

• nyeles
• nyelestül
• nyeletlen
• nyelű

 

Compound words

• ásónyél
• baltanyél
• csákánynyél
• fejszenyél
• kalapácsnyél
• kapanyél
• kaszanyél
• késnyél
• levélnyél
• ostornyél
• seprűnyél
• szerszámnyél
• zászlónyél

 

Expressions

• nyélbe üt → nyélbe ütés
• veszett fejsze nyele

 

Further reading

• nyél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

• lény