nyelvállás

Hungarian

Etymology

nyelv (“tongue”) +‎ állás (“position”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlvaːlːaːʃ]
• Hyphenation: nyelv‧ál‧lás

Noun

nyelvállás (plural nyelvállások)

1. (phonetics) (vertical) tongue position, i.e. vowel height (close, close-mid, open-mid, or open)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvállás	nyelvállások
accusative	nyelvállást	nyelvállásokat
dative	nyelvállásnak	nyelvállásoknak
instrumental	nyelvállással	nyelvállásokkal
causal-final	nyelvállásért	nyelvállásokért
translative	nyelvállássá	nyelvállásokká
terminative	nyelvállásig	nyelvállásokig
essive-formal	nyelvállásként	nyelvállásokként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvállásban	nyelvállásokban
superessive	nyelválláson	nyelvállásokon
adessive	nyelvállásnál	nyelvállásoknál
illative	nyelvállásba	nyelvállásokba
sublative	nyelvállásra	nyelvállásokra
allative	nyelválláshoz	nyelvállásokhoz
elative	nyelvállásból	nyelvállásokból
delative	nyelvállásról	nyelvállásokról
ablative	nyelvállástól	nyelvállásoktól
non-attributive possessive - singular	nyelvállásé	nyelvállásoké
non-attributive possessive - plural	nyelválláséi	nyelvállásokéi

Possessive forms of nyelvállás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvállásom	nyelvállásaim
2nd person sing.	nyelvállásod	nyelvállásaid
3rd person sing.	nyelvállása	nyelvállásai
1st person plural	nyelvállásunk	nyelvállásaink
2nd person plural	nyelvállásotok	nyelvállásaitok
3rd person plural	nyelvállásuk	nyelvállásaik

Derived terms

• nyelvállású