onomatopoétikus

Hungarian

Etymology

From German onomatopoetisch. With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈonomɒtopojeːtikuʃ]
• Hyphenation: ono‧ma‧to‧po‧é‧ti‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

onomatopoétikus (comparative onomatopoétikusabb, superlative legonomatopoétikusabb)

1. (linguistics) onomatopoeic

   Synonym: hangutánzó

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	onomatopoétikus	onomatopoétikusak
accusative	onomatopoétikusat	onomatopoétikusakat
dative	onomatopoétikusnak	onomatopoétikusaknak
instrumental	onomatopoétikussal	onomatopoétikusakkal
causal-final	onomatopoétikusért	onomatopoétikusakért
translative	onomatopoétikussá	onomatopoétikusakká
terminative	onomatopoétikusig	onomatopoétikusakig
essive-formal	onomatopoétikusként	onomatopoétikusakként
essive-modal	—	—
inessive	onomatopoétikusban	onomatopoétikusakban
superessive	onomatopoétikuson	onomatopoétikusakon
adessive	onomatopoétikusnál	onomatopoétikusaknál
illative	onomatopoétikusba	onomatopoétikusakba
sublative	onomatopoétikusra	onomatopoétikusakra
allative	onomatopoétikushoz	onomatopoétikusakhoz
elative	onomatopoétikusból	onomatopoétikusakból
delative	onomatopoétikusról	onomatopoétikusakról
ablative	onomatopoétikustól	onomatopoétikusaktól
non-attributive possessive - singular	onomatopoétikusé	onomatopoétikusaké
non-attributive possessive - plural	onomatopoétikuséi	onomatopoétikusakéi