országos

Hungarian[edit]

ország (“country”) +‎ -os

országos (not comparable)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	országos	országosak
accusative	országosat	országosakat
dative	országosnak	országosaknak
instrumental	országossal	országosakkal
causal-final	országosért	országosakért
translative	országossá	országosakká
terminative	országosig	országosakig
essive-formal	országosként	országosakként
essive-modal	—	—
inessive	országosban	országosakban
superessive	országoson	országosakon
adessive	országosnál	országosaknál
illative	országosba	országosakba
sublative	országosra	országosakra
allative	országoshoz	országosakhoz
elative	országosból	országosakból
delative	országosról	országosakról
ablative	országostól	országosaktól
non-attributive possessive - singular	országosé	országosaké
non-attributive possessive - plural	országoséi	országosakéi