solymár
Jump to navigation
Jump to search
See also: Solymár
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From sólyom (“falcn”) + -ár (noun-forming suffix).
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
solymár (plural solymárok)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | solymár | solymárok |
| accusative | solymárt | solymárokat |
| dative | solymárnak | solymároknak |
| instrumental | solymárral | solymárokkal |
| causal-final | solymárért | solymárokért |
| translative | solymárrá | solymárokká |
| terminative | solymárig | solymárokig |
| essive-formal | solymárként | solymárokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | solymárban | solymárokban |
| superessive | solymáron | solymárokon |
| adessive | solymárnál | solymároknál |
| illative | solymárba | solymárokba |
| sublative | solymárra | solymárokra |
| allative | solymárhoz | solymárokhoz |
| elative | solymárból | solymárokból |
| delative | solymárról | solymárokról |
| ablative | solymártól | solymároktól |
| non-attributive possessive - singular |
solymáré | solymároké |
| non-attributive possessive - plural |
solymáréi | solymárokéi |
| Possessive forms of solymár | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | solymárom | solymárjaim |
| 2nd person sing. | solymárod | solymárjaid |
| 3rd person sing. | solymárja | solymárjai |
| 1st person plural | solymárunk | solymárjaink |
| 2nd person plural | solymárotok | solymárjaitok |
| 3rd person plural | solymárjuk | solymárjaik |
See also[edit]
Further reading[edit]
- solymár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN