szükség

Hungarian[edit]

szűk +‎ -ség (noun-forming suffix)

szükség (usually uncountable, plural szükségek)

need (necessity, requirement; also in the impersonal phrase szükség van, the person or thing needed given with -ra/-re)
Synonyms: kell (verb), szükséges (adjective)

Több türelemre van szükség. ― More patience is needed. (literally, “There is need for more patience.”)
See szüksége van (“to need”, literally “to have need”).
Pénzre van szüksége. ― He needs money. (literally, “He has some need for money.”)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szükség	szükségek
accusative	szükséget	szükségeket
dative	szükségnek	szükségeknek
instrumental	szükséggel	szükségekkel
causal-final	szükségért	szükségekért
translative	szükséggé	szükségekké
terminative	szükségig	szükségekig
essive-formal	szükségként	szükségekként
essive-modal	—	—
inessive	szükségben	szükségekben
superessive	szükségen	szükségeken
adessive	szükségnél	szükségeknél
illative	szükségbe	szükségekbe
sublative	szükségre	szükségekre
allative	szükséghez	szükségekhez
elative	szükségből	szükségekből
delative	szükségről	szükségekről
ablative	szükségtől	szükségektől
non-attributive possessive - singular	szükségé	szükségeké
non-attributive possessive - plural	szükségéi	szükségekéi

Expressions

Phrases