szabálytalan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szabály +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɒbaːjtɒlɒn]
  • Hyphenation: sza‧bály‧ta‧lan

Adjective[edit]

szabálytalan (comparative szabálytalanabb, superlative legszabálytalanabb)

  1. irregular, abnormal, anomalous

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szabálytalan szabálytalanok
accusative szabálytalant szabálytalanokat
dative szabálytalannak szabálytalanoknak
instrumental szabálytalannal szabálytalanokkal
causal-final szabálytalanért szabálytalanokért
translative szabálytalanná szabálytalanokká
terminative szabálytalanig szabálytalanokig
essive-formal szabálytalanként szabálytalanokként
essive-modal szabálytalanul
inessive szabálytalanban szabálytalanokban
superessive szabálytalanon szabálytalanokon
adessive szabálytalannál szabálytalanoknál
illative szabálytalanba szabálytalanokba
sublative szabálytalanra szabálytalanokra
allative szabálytalanhoz szabálytalanokhoz
elative szabálytalanból szabálytalanokból
delative szabálytalanról szabálytalanokról
ablative szabálytalantól szabálytalanoktól
non-attributive
possessive - singular
szabálytalané szabálytalanoké
non-attributive
possessive - plural
szabálytalanéi szabálytalanokéi

Derived terms[edit]

See also[edit]

Further reading[edit]