szaru
Jump to navigation
Jump to search
See also: szárú
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From Proto-Finno-Ugric *śarwe.
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
szaru (plural szaruk)
- horn (the hard substance from which animals' horns are made, sometimes used by man as a material for making various objects)
Declension[edit]
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szaru | szaruk |
| accusative | szarut | szarukat |
| dative | szarunak | szaruknak |
| instrumental | szaruval | szarukkal |
| causal-final | szaruért | szarukért |
| translative | szaruvá | szarukká |
| terminative | szaruig | szarukig |
| essive-formal | szaruként | szarukként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szaruban | szarukban |
| superessive | szarun | szarukon |
| adessive | szarunál | szaruknál |
| illative | szaruba | szarukba |
| sublative | szarura | szarukra |
| allative | szaruhoz | szarukhoz |
| elative | szaruból | szarukból |
| delative | szaruról | szarukról |
| ablative | szarutól | szaruktól |
| non-attributive possessive - singular |
szarué | szaruké |
| non-attributive possessive - plural |
szaruéi | szarukéi |
| Possessive forms of szaru | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szarum | szaruim |
| 2nd person sing. | szarud | szaruid |
| 3rd person sing. | szaruja | szarui |
| 1st person plural | szarunk | szaruink |
| 2nd person plural | szarutok | szaruitok |
| 3rd person plural | szarujuk | szaruik |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- szaru in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
Sumerian[edit]
Romanization[edit]
szaru
- Romanization of 𒐬 (šaru)