szkennelés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szkennel +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈskɛnːɛleːʃ]
  • Hyphenation: szken‧ne‧lés

Noun[edit]

szkennelés (plural szkennelések)

  1. scanning

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szkennelés szkennelések
accusative szkennelést szkenneléseket
dative szkennelésnek szkenneléseknek
instrumental szkenneléssel szkennelésekkel
causal-final szkennelésért szkennelésekért
translative szkenneléssé szkennelésekké
terminative szkennelésig szkennelésekig
essive-formal szkennelésként szkennelésekként
essive-modal
inessive szkennelésben szkennelésekben
superessive szkennelésen szkenneléseken
adessive szkennelésnél szkenneléseknél
illative szkennelésbe szkennelésekbe
sublative szkennelésre szkennelésekre
allative szkenneléshez szkennelésekhez
elative szkennelésből szkennelésekből
delative szkennelésről szkennelésekről
ablative szkenneléstől szkennelésektől
non-attributive
possessive - singular
szkennelésé szkenneléseké
non-attributive
possessive - plural
szkenneléséi szkennelésekéi
Possessive forms of szkennelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szkennelésem szkenneléseim
2nd person sing. szkennelésed szkenneléseid
3rd person sing. szkennelése szkennelései
1st person plural szkennelésünk szkenneléseink
2nd person plural szkennelésetek szkenneléseitek
3rd person plural szkennelésük szkenneléseik