tájszótár

Hungarian

Etymology

táj (“region”) +‎ szótár (“dictionary”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtaːjsoːtaːr]
• Hyphenation: táj‧szó‧tár

Noun

tájszótár (plural tájszótárak)

1. dialect dictionary

Declension

Inflection of tájszótár
	singular	plural
nominative	tájszótár	tájszótárak
accusative	tájszótárat tájszótárt	tájszótárakat
dative	tájszótárnak	tájszótáraknak
instrumental	tájszótárral	tájszótárakkal
causal-final	tájszótárért	tájszótárakért
translative	tájszótárrá	tájszótárakká
terminative	tájszótárig	tájszótárakig
essive-formal	tájszótárként	tájszótárakként
essive-modal	—	—
inessive	tájszótárban	tájszótárakban
superessive	tájszótáron	tájszótárakon
adessive	tájszótárnál	tájszótáraknál
illative	tájszótárba	tájszótárakba
sublative	tájszótárra	tájszótárakra
allative	tájszótárhoz	tájszótárakhoz
elative	tájszótárból	tájszótárakból
delative	tájszótárról	tájszótárakról
ablative	tájszótártól	tájszótáraktól
non-attributive possessive - singular	tájszótáré	tájszótáraké
non-attributive possessive - plural	tájszótáréi	tájszótárakéi

Possessive forms of tájszótár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tájszótáram	tájszótáraim
2nd person sing.	tájszótárad	tájszótáraid
3rd person sing.	tájszótára	tájszótárai
1st person plural	tájszótárunk	tájszótáraink
2nd person plural	tájszótáratok	tájszótáraitok
3rd person plural	tájszótáruk	tájszótáraik

Further reading

• tájszótár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN