távollét

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

távol +‎ lét

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtaːvolːeːt]
  • Hyphenation: tá‧vol‧lét
  • Rhymes: -eːt

Noun[edit]

távollét (plural távollétek)

  1. absence
    Távollétében elítélték.He/she was convicted in absentia.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative távollét távollétek
accusative távollétet távolléteket
dative távollétnek távolléteknek
instrumental távolléttel távollétekkel
causal-final távollétért távollétekért
translative távollétté távollétekké
terminative távollétig távollétekig
essive-formal távollétként távollétekként
essive-modal
inessive távollétben távollétekben
superessive távolléten távolléteken
adessive távollétnél távolléteknél
illative távollétbe távollétekbe
sublative távollétre távollétekre
allative távolléthez távollétekhez
elative távollétből távollétekből
delative távollétről távollétekről
ablative távolléttől távollétektől
non-attributive
possessive - singular
távollété távolléteké
non-attributive
possessive - plural
távollétéi távollétekéi
Possessive forms of távollét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. távollétem távolléteim
2nd person sing. távolléted távolléteid
3rd person sing. távolléte távollétei
1st person plural távollétünk távolléteink
2nd person plural távollétetek távolléteitek
3rd person plural távollétük távolléteik

Further reading[edit]