tanítómester

Hungarian

Etymology

tanító +‎ mester

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒniːtoːmɛʃtɛr]
• Hyphenation: ta‧ní‧tó‧mes‧ter

Noun

tanítómester (plural tanítómesterek)

1. teacher, mentor

   Synonyms: tanító, mester, guru

2. (archaic, rare) schoolmaster, schoolteacher (in primary school, for children under 10)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tanítómester	tanítómesterek
accusative	tanítómestert	tanítómestereket
dative	tanítómesternek	tanítómestereknek
instrumental	tanítómesterrel	tanítómesterekkel
causal-final	tanítómesterért	tanítómesterekért
translative	tanítómesterré	tanítómesterekké
terminative	tanítómesterig	tanítómesterekig
essive-formal	tanítómesterként	tanítómesterekként
essive-modal	—	—
inessive	tanítómesterben	tanítómesterekben
superessive	tanítómesteren	tanítómestereken
adessive	tanítómesternél	tanítómestereknél
illative	tanítómesterbe	tanítómesterekbe
sublative	tanítómesterre	tanítómesterekre
allative	tanítómesterhez	tanítómesterekhez
elative	tanítómesterből	tanítómesterekből
delative	tanítómesterről	tanítómesterekről
ablative	tanítómestertől	tanítómesterektől
non-attributive possessive - singular	tanítómesteré	tanítómestereké
non-attributive possessive - plural	tanítómesteréi	tanítómesterekéi

Possessive forms of tanítómester
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tanítómesterem	tanítómestereim
2nd person sing.	tanítómestered	tanítómestereid
3rd person sing.	tanítómestere	tanítómesterei
1st person plural	tanítómesterünk	tanítómestereink
2nd person plural	tanítómesteretek	tanítómestereitek
3rd person plural	tanítómesterük	tanítómestereik

Derived terms

• a történelem az élet tanítómestere

Further reading

• tanítómester in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN