tanulmányaim

Hungarian

Etymology

tanulmány +‎ -aim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒnulmaːɲɒjim]
• Hyphenation: ta‧nul‧má‧nya‧im

Noun

tanulmányaim

1. first-person singular multiple-possession possessive of tanulmány

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	tanulmányaim
accusative	—	tanulmányaimat
dative	—	tanulmányaimnak
instrumental	—	tanulmányaimmal
causal-final	—	tanulmányaimért
translative	—	tanulmányaimmá
terminative	—	tanulmányaimig
essive-formal	—	tanulmányaimként
essive-modal	—	tanulmányaimul
inessive	—	tanulmányaimban
superessive	—	tanulmányaimon
adessive	—	tanulmányaimnál
illative	—	tanulmányaimba
sublative	—	tanulmányaimra
allative	—	tanulmányaimhoz
elative	—	tanulmányaimból
delative	—	tanulmányaimról
ablative	—	tanulmányaimtól
non-attributive possessive - singular	—	tanulmányaimé
non-attributive possessive - plural	—	tanulmányaiméi