tulajdonság

Hungarian

Etymology

tulajdon +‎ -ság (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtulɒjdonʃaːɡ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: tu‧laj‧don‧ság

Noun

tulajdonság (plural tulajdonságok)

1. property (attribute or abstract quality associated with an object, individual or concept)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tulajdonság	tulajdonságok
accusative	tulajdonságot	tulajdonságokat
dative	tulajdonságnak	tulajdonságoknak
instrumental	tulajdonsággal	tulajdonságokkal
causal-final	tulajdonságért	tulajdonságokért
translative	tulajdonsággá	tulajdonságokká
terminative	tulajdonságig	tulajdonságokig
essive-formal	tulajdonságként	tulajdonságokként
essive-modal	—	—
inessive	tulajdonságban	tulajdonságokban
superessive	tulajdonságon	tulajdonságokon
adessive	tulajdonságnál	tulajdonságoknál
illative	tulajdonságba	tulajdonságokba
sublative	tulajdonságra	tulajdonságokra
allative	tulajdonsághoz	tulajdonságokhoz
elative	tulajdonságból	tulajdonságokból
delative	tulajdonságról	tulajdonságokról
ablative	tulajdonságtól	tulajdonságoktól
non-attributive possessive - singular	tulajdonságé	tulajdonságoké
non-attributive possessive - plural	tulajdonságéi	tulajdonságokéi

Possessive forms of tulajdonság
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tulajdonságom	tulajdonságaim
2nd person sing.	tulajdonságod	tulajdonságaid
3rd person sing.	tulajdonsága	tulajdonságai
1st person plural	tulajdonságunk	tulajdonságaink
2nd person plural	tulajdonságotok	tulajdonságaitok
3rd person plural	tulajdonságuk	tulajdonságaik

Derived terms

• tulajdonságú

 

Further reading

• tulajdonság in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN