világtalan

Hungarian

Etymology

világ +‎ -talan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvilaːktɒlɒn]
• Hyphenation: vi‧lág‧ta‧lan

Adjective

világtalan

1. sightless, blind

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	világtalan	világtalanok
accusative	világtalant	világtalanokat
dative	világtalannak	világtalanoknak
instrumental	világtalannal	világtalanokkal
causal-final	világtalanért	világtalanokért
translative	világtalanná	világtalanokká
terminative	világtalanig	világtalanokig
essive-formal	világtalanként	világtalanokként
essive-modal	világtalanul	—
inessive	világtalanban	világtalanokban
superessive	világtalanon	világtalanokon
adessive	világtalannál	világtalanoknál
illative	világtalanba	világtalanokba
sublative	világtalanra	világtalanokra
allative	világtalanhoz	világtalanokhoz
elative	világtalanból	világtalanokból
delative	világtalanról	világtalanokról
ablative	világtalantól	világtalanoktól
non-attributive possessive - singular	világtalané	világtalanoké
non-attributive possessive - plural	világtalanéi	világtalanokéi

Synonyms

• vak

Derived terms

• világtalanság

(Expressions):

• vak vezet világtalant

Further reading

• világtalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN