zöngétlen

Hungarian

Etymology

zönge +‎ -tlen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈzøŋɡeːtlɛn]
• Hyphenation: zön‧gét‧len

Adjective

zöngétlen (comparative zöngétlenebb, superlative legzöngétlenebb)

1. (phonetics) voiceless, unvoiced

   Antonym: zöngés

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	zöngétlen	zöngétlenek
accusative	zöngétlent	zöngétleneket
dative	zöngétlennek	zöngétleneknek
instrumental	zöngétlennel	zöngétlenekkel
causal-final	zöngétlenért	zöngétlenekért
translative	zöngétlenné	zöngétlenekké
terminative	zöngétlenig	zöngétlenekig
essive-formal	zöngétlenként	zöngétlenekként
essive-modal	zöngétlenül	—
inessive	zöngétlenben	zöngétlenekben
superessive	zöngétlenen	zöngétleneken
adessive	zöngétlennél	zöngétleneknél
illative	zöngétlenbe	zöngétlenekbe
sublative	zöngétlenre	zöngétlenekre
allative	zöngétlenhez	zöngétlenekhez
elative	zöngétlenből	zöngétlenekből
delative	zöngétlenről	zöngétlenekről
ablative	zöngétlentől	zöngétlenektől
non-attributive possessive - singular	zöngétlené	zöngétleneké
non-attributive possessive - plural	zöngétlenéi	zöngétlenekéi

Derived terms

• zöngétlenség

 

Further reading

• zöngétlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN