jelenlévő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: jelenlevő

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

jelen +‎ lévő

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnleːvøː]
  • Hyphenation: je‧len‧lé‧vő
  • Rhymes: -vøː

Noun[edit]

jelenlévő (plural jelenlévők)

  1. Alternative form of jelenlevő.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative jelenlévő jelenlévők
accusative jelenlévőt jelenlévőket
dative jelenlévőnek jelenlévőknek
instrumental jelenlévővel jelenlévőkkel
causal-final jelenlévőért jelenlévőkért
translative jelenlévővé jelenlévőkké
terminative jelenlévőig jelenlévőkig
essive-formal jelenlévőként jelenlévőkként
essive-modal
inessive jelenlévőben jelenlévőkben
superessive jelenlévőn jelenlévőkön
adessive jelenlévőnél jelenlévőknél
illative jelenlévőbe jelenlévőkbe
sublative jelenlévőre jelenlévőkre
allative jelenlévőhöz jelenlévőkhöz
elative jelenlévőből jelenlévőkből
delative jelenlévőről jelenlévőkről
ablative jelenlévőtől jelenlévőktől
non-attributive
possessive - singular
jelenlévőé jelenlévőké
non-attributive
possessive - plural
jelenlévőéi jelenlévőkéi
Possessive forms of jelenlévő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenlévőm jelenlévőim
2nd person sing. jelenlévőd jelenlévőid
3rd person sing. jelenlévője jelenlévői
1st person plural jelenlévőnk jelenlévőink
2nd person plural jelenlévőtök jelenlévőitek
3rd person plural jelenlévőjük jelenlévőik